Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / H9433 / 2BENE.CD next >

Wrap

Text File | 1994-11-27 | 19KB | 311 lines

@VSzomszédolás II.: Bene csak egy van?@N Szomszédolásunk elsô része (@KHeti CHIP@N 94/28.) a Thonet-féle nagyüzemi bútorgyártás történetét elevenítette föl. Bécs -- többek közt éppen a nagyüzemi technológiával készülô hajlított bútorok, az ezek gyártására létrejött kartellek és a beszállítói rendszer kialakulása következtében -- a századfordulóra a mai értelemben vett modern bútoripar egyik európai központjává vált. Bár más-más tôrôl fakadnak, a Thonet-féle alapelvek köszönnek vissza az elsô világháború utáni amerikai és német bútortervezésben is. Európában a század húszas éveire a Bauhaus iskola ragadta magához az ipari jellegû bútorgyártás zászlaját, miközben a bécsi (és a magyar) polgárság ízléséhez közelebb álló biedermeier vonalvezetés, manufakturális hagyomány Ausztriában a Nyugat-Európán végigvonuló funkcionalista hullám idején is mindvégig felszínen maradt. @VCorporate identity?@N Míg a szecesszió az egynemû berendezésért, a finoman összehangolt, aprólékosan kimunkált részletekért rajongott, a funkcionalizmus elveit valló tervezôk személytelen típustárgyakról beszéltek, amelyek megalkotásában a szerkezet, az anyagszerûség, a célszerûség törvényei uralkodnak. A használó személyiségének szerintük nem az egyedi tárgyakban, hanem az ipari tárgyak ""igény és ízlés szerinti összeállításában" kell tükrözôdnie. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az eszményeknek volt némi politikai színezetük, emellett nagy szerepet játszottak a tizenkilencedik századi ízlésvilág lebontásában. A lakáskultúrában talán nem olyan egyértelmûen, az irodaberendezésben azonban mindenképpen elôremutató elveket fektettek le. A funkcionalista belsôépítészet pozitív hatásai minden mai modern irodában szemügyre vehetôk: az állítható magasságú, dönthetô írólappal, kábelcsatornával ellátott íróasztalok, a melléjük gurítható fiókos konténerekkel, testhez igazodó görgôs székekkel az irodai munka eszményi kiszolgálását célozzák. A funkcionalitást ma már természetesnek tekintjük, a különbségeket az ergonómiai -- nota bene: a minôségi -- követelmények teljesítésében látjuk. A funkcionalizmus végtelen puritanizmusa viszont nem állta ki az idô próbáját. Az emberek szeretnek különbözni egymástól, sôt vállalati méretekben is szívesen hangsúlyozzák az egyediséget, a céges arculatot -- például a kül- és belterek színvilágával. Megtehetik: a laminált bútorok korában a színválasztéknak csak a -- többnyire egészségügyi-ergonómiai vizsgálatokon alapuló -- nemzeti elôírások szabnak határt. (E téren egyelôre jelentôs különbségek mutatkoznak: a híresen szigorú német elôírások szerint például -- fényvisszaverô tulajdonságai miatt -- sem a fehér, sem a fekete asztallapborítás nem ajánlott; másutt ez ideig nem dolgoztak ki hasonlóan részletes ajánlásokat.) Persze a céges arculatot -- bár a bútorgyárak erre lehetôséget adnak -- nemcsak színekkel lehet kifejezni. A Hewlett-Packard például szerte a világon -- így európai fôhadiszállásán, a franciaországi Grenoble-ban és bécsi leányvállalatánál is -- hatalmas egy légterû irodákat rendezett be királykék tértagoló elemekkel, hasonló színû szônyegekkel, világos íróasztalokkal, törtfehér vagy világosszürke vázas székekkel. Ezek a cég hagyományos színei, amelyekkel a megbízhatóságot, állandóságot kívánják kifejezésre juttatni. E színek feszes egyensúlyát itt- ott okker ajtófeliratok, jelzések bontják meg. Más multinacionális cégeknél esetleg kisebb hangsúlyt fektetnek a határokon átívelô egynemûségre, s inkább a berendezés szolid eleganciájával igyekszenek elnyerni az ügyfelek bizalmát. Erre pénzintézeteknél, légitársaságoknál, biztosítóknál vagy utazási irodákban mindenki találhat kedvére való példát. Míg az utóbbiaknál többnyire jól látható az íróasztal és a körülötte lévô bútorok, kiegészítôk minôségén az adott munkahelyen dolgozó személy rangja, az egy légterû irodákban jobbára csak az üvegfalú térelválasztó elem jelzi, hogy mögötte felelôs beosztású munkatárs dolgozik. Nos, a nagy osztrák bútorgyártók közül a Hali -- és bizonyos mértékig a Bene -- profiljához áll legközelebb az egy légterû irodák kialakítása; aki azonban a corporate identity szellemében kívánja berendezni irodáit, az -- amennyiben osztrák szállítóhoz ragaszkodik -- jobban teszi, ha a barna valamelyik árnyalatát választja cége színéül. @VVissza a múlthoz@N Ausztria bútoripara a második világháború után kedvezô helyzetben találta magát: megmerítkezett ugyan a megújító bauhausos eszmékben, de nem veszítette el egyéni vonásait. Míg a német gyárak a legmodernebb technológiával indultak újra, Ausztriában többé-kevésbé épek maradtak a gépsorok. Az osztrákok szorosabb szálakkal kötôdtek a múlthoz. Az Egyesült Ållamokban az ötvenes évek végétôl divatos egyterû irodák eszménye Németországban elég gyorsan elterjedt, Ausztriába csak a hetvenes évek végétôl hurcolták be a nemzetközi nagyvállalatok. Talán éppen ezeknek a tényezôknek köszönhetô, hogy az osztrák irodaberendezésre nem elsôsorban a mûanyagfóliás laminált bútorlapok szürke-tarka egyhangúsága, hanem a valódi fa hatását keltô furnírozás, mi több, a natúr fa használata a jellemzô. E helyütt csak utalunk kettejükre: olvasóink már többször találkozhattak lapunk hasábjain a Svoboda bútorgyár nevével (@KHeti CHIP@N 92/11., 93/20., 94/18.) és talán a valódi fenyôbôl készülô Team 7 bútorokról szóló beszámolóra is emlékeznek (@KHeti CHIP@N 93/39.). Ezek a cégek -- sok más osztrák bútorgyárhoz hasonlóan -- az egyediséget tûzték zászlajukra. Hazai alapanyagokból, részben kézi megmunkálással dolgoznak. Elegáns termékeikkel nem mennyiség, hanem minôség dolgában igyekeznek fölvenni a versenyt a nagy német konkurensekkel. @VFából van a kerítés@N Ausztriában a külföldi, elsôsorban a német tôke részesedése már a hetvenes évek elején elérte a 17 százalékot. Számos német bútorgyár létesített üzemet Ausztriában (igaz, a Benének és a Thonetnek is van németországi vállalata), s ebben -- a viszonylag olcsó, jól képzett munkaerôn kívül -- a természeti kincsek gazdagságának és az ipari hagyományoknak volt fontos szerepe. Ausztria földterületének közel 40 százaléka (Stájerországénak 50 százaléka) erdô, külkereskedelmében a fa- és papíripari termékek jelentôs szerepet töltenek be. Bôséggel állnak rendelkezésre a legfontosabb fafajták: elsôsorban bükkösök és tölgyesek szolgálnak alapanyaggal, a vörös-, erdei- és cirbolyafenyôk, a dió-, a gesztenye-, cseresznye-, körte- és más gyümölcsfák mellett. Fejlett vegyipara, vas- és acélipara sem elhanyagolható ebbôl a szempontból. Mindazonáltal a bécsiek nagy becsben tartják a régiségeket, a lakberendezés nélkülözhetetlen csecsebecséit. Aki körülnézett már a fôváros keskeny utcácskáiban, bizonyára találkozott -- a régiségárusok mellett -- olyan boltokkal, amelyekben vadonatúj, mégis kicsit ómódi vonalvezetésû lakásbútorokat, iparmûvészek által készített asztali és állólámpákat, ívelt, öblös foteleket árulnak. Némi egyszerûsítéssel azt mondhatnánk: e tárgyak legjellemzôbb sajátossága a hagyományos anyag (a domborított réz, a kovácsolt vas, a hajlított fa) és a hagyományos forma, mint a népi építômûvészetben, ahogy Stájerországban mindmáig természetes építô- és burkolóanyag a faragott fa. @VEmlékeztetôül@N Hagyomány és a mai kihívások közt próbál hidat verni az az alsó- ausztriai Bene bútorgyár is, amelynek központja Waidhofen/Ybbsben van, külföldi leányvállalatai mûködnek Düsseldorfban, Münchenben, Zürichben és Londonban. ""Ahogy az egész több, mint a részek összessége, az iroda is több, mint a benne lévô bútorok tömege. Nincs két egyforma iroda: mindegyik árulkodik a benne dolgozó ember egyéniségérôl, stílusáról, személyiségérôl. A vezetôi irodákban pedig fontos, hogy -- azonkívül, hogy használójának a beosztását tükrözze -- a látogatónak kellemes környezetet biztosítson -- szögezi le a Bene cégismertetôje. -- Nem tájkultuszt és nem is egyedi darabokat árulunk. Termékünk maga a teljes környezet." Amikor a Bene termékeirôl érdeklôdtünk, személyre szóló levél kíséretében kaptuk meg a kért katalógusokat. ""A legfontosabb -- írja @KPetra Bierbaumer@N -- a funkcionalitás és az, hogy az irodabútor a vele szemben támasztott szinte valamennyi jövendôbeli kihívásnak megfeleljen. Annyi idôt töltünk az irodában, hogy nem elég a gyakorlati követelményeket kielégíteni: érzelmi, vizuális és kommunikációs igényeinket is számításba kell venni. A Bene szerint nem annyira a technikai részletek, inkább a megjelenés és az atmoszféra a döntô." Ennek ellenére -- hiszen az ördög a részletekben lakozik -- a Bene tervezôi kimódolták, hogyan lehet a legkülönfélébb elvárásoknak megfelelni. A vezetôknek szánt OL irodabútor- családban például ""szériatartozék" a rejtett kábelcsatorna, a központi záras, görgôs konténer, emellett azonban elektronikusan állítható magasságú, lekerekített élû asztallapok, kerek és síntalpas krómozott lábazatok, valódi fából vagy bôrhuzattal készült fiókelôlapok, harmadik síkként szolgáló vagy önálló iratszekrény fölé szerelhetô üveges polcok, nyolcféle furnírozás és legalább kétszer ennyi szônyeg- és szövetszín közül választhat kedvére valót az ügyfél. Kikre gondolnak hát ügyfélként a Benénél? Egyetlen szóval: emberekre. Benéék szerint az irodabelsô (a felsorolás sorrendjében) tükrözze az itt dolgozó munkatárs rangját, biztosítson vonzó környezetet mind a kollégák, mind az üzletfelek számára, teremtse meg a kényelmes és hatékony munkavégzés feltételeit; végsô soron segítse elô a magánszféra kialakulását, ami a stratégiai döntésekhez nélkülözhetetlen. C5 jelû közép- és felsôvezetôi bútorcsaládjuk bemutatásakor a minôség mellett annak sokoldalúságát hangsúlyozták. ""Ez a rendszer alkalmazkodik az egyéni elvárásokhoz; teret ad a modern kommunikációs és irodatechnikai eszközöknek; kényelmet nyújt a vezetônek és -- noha a huszadik század technológiájához igazodik -- megvan a maga arculata." Nem könnyû persze ezt az elvet a ""szimplább" irodabútoroknál, azaz a középvezetôi rétegnél lejjebb is érvényesíteni. A C3 sorozat filozófiája mögött már más meggondolások húzódnak. Eljöhet az az idô, amikor az iroda kinövi korábbi kereteit. Bôvíteni kell. Ekkor jutnak szerephez az adottságokhoz alkalmazkodó tértagolók, ekkor nyerik vagy vesztik el értelmüket a függôleges kábelkivezetések, jöhetnek a világos- és sötétszürke fémbevonatok stb. ""A vége felé közeledik az a kor, amikor a feleslegessé vált holmikat eldobálták. Az elôrelátó gyártóknak gondolniuk kell a közel sem kimeríthetetlen természeti erôforrásokra és a hulladékokra egyaránt. A szólamokat lassacskán törvények váltják fel." @VBemutatkozik a házigazda@N S ha már beugrottunk a szomszédba, hadd mutassuk be közelebbrôl a vendéglátót! Nemcsak a bútorok jelentôs részét, a hegyek közt meghúzódó piros-fehér gyárcsarnokot is a Bene vezetô tervezôje, @KLaurids Ortner@N rajzolta meg. A vevô biztos lehet abban, hogy az itt készült termékek több mint a fele másfél éve még csak rajzasztalon létezett. A K+F ráfordítások, a gyártáskorszerûsítés részét képezi a vegyi anyagok alkalmazásának csökkentése: középtávú terveik közt szerepel, hogy kizárólag vízben oldható festékeket és bevonatokat használjanak. Kutatásaik azonban korántsem korlátozódnak a gyár területére. A Bene elsô tudományos igényû kiadványa 1981-ben, az elektronikus irodai eszközök korának hajnalán jelent meg @KA többcélú munkahelyek áttekintése@N címmel. Nyolc évvel késôbb látott napvilágot az munkapszichológiai tanulmányokat tartalmazó, @KAz iroda mint élettér és@N @Ktermelékenységi tényezô@N címû kiadvány, amelynek szerzôi a modern irodai koncepciókat és azoknak a vállalat sikerességére gyakorolt hatását elemezték. Az @KAspektusok és respektusok@N címet viseli az az 1991-ben megjelent kötet, amelybôl kiderül: az emberek többsége egy- vagy kétszemélyes irodában érzi jól magát, a csoportirodákban dolgozók 50 százaléka kiscsoportos, 26 százalékuk kétszemélyes, 12 százalékuk egyszemélyes irodára vágyik, akik pedig egy légtérben kénytelenek dolgozni több tucatnyi, sôt olykor több száz kollégájukkal, azok többsége bármilyen kompromisszummal beéri, csak némi magánszférához jusson. Nem mindegy az sem, hogyan helyezik el a kétszemélyes iroda(részek) íróasztalait: a népszerû T alakú asztalelrendezés akusztikai és optikai szempontból egyaránt elônytelen az U alakú elrendezéshez képest, amikor is a két munkatárs egymásnak háttal ül, zavartalanul átadhatja magát munkájának vagy a (tele)kommunikációnak szentelheti figyelmét. E kutatási eredmények a tudományos intézetekkel folytatott további együttmûködésre sarkallják az osztrák Bene bútorgyárat. @KKelenhegyi Péter@N @VNota Bene!@N Jól jegyezd meg, kedves olvasó, a címbéli Bene szócska tulajdonnév, mégpedig egy magyar származású család neve. A Benék kétszáz éve Ausztriában letelepedett ága 1929 után vált ismertté: ekkor alapította @KKarl Bene@N azt a papírfeldolgozó üzemet, amelyben kezdetben levelezôlapokat és itatóspapírokat gyártottak, s ebbôl nôtt ki a nálunk is ismert iratrendezôket, dossziékat, íróasztali szetteket gyártó nagyvállalat. A század harmincas éveiben dinamikus fejlôdésnek indult családi vállalkozás hamar kinôtte a kereteit, s 1938-ban felvásárolt egy apró kis céget, amely lefûzôs iratrendezôket gyártott. A második világháborúig az üzem háromszor cserélt telephelyet, majd a nagy világégés során a gyár nagyjából a földdel vált egyenlôvé. 1951-ben Bécsben épült fel az az üzem, amelyben az iratrendezôkhöz szükséges fém- és papírelemek készülnek -- néhány évvel ezelôtt azonban (környezetvédelmi megfontolásokból) ezt is áttelepítették az 1974-ben elkészült erlachi csarnokok falai közé, ahol a mûanyag dossziékellékeket, asztali levéltálcákat, hajlékonylemez-tartókat stb. gyártják, s az osztrák fôvárosban csak az irodák maradtak. Manapság a Karl Bene & Co. AG több mint háromszáz alkalmazottat foglalkoztat, éves forgalma meghaladja a 400 millió osztrák schillinget. Termelésének körülbelül egyharmada kerül exportra, és ennek is jelentôs hányada félkész termék: szabadalmaztatott mechanikai elem, illetve dosszié. 1990 óta a Bene minden irattartójának mûanyaga természetbarát polipropilén, nehézfémet nem alkalmaznak, a szükséges papírt pedig újrahasznosított papírból nyerik. Hazájában a Bene a piac 70 százalékát mondhatja magáénak annak ellenére, hogy az olcsóbb távol-keleti termékek gyártói itt is igyekszenek réseket találni. @KAnna Bene,@N a mindmáig családi tulajdonban lévô cég vezetôje Magyarországot önmagában is fontos piacnak tekinti, és jelentôsnek tartja a hazai képviselet, a VOS Kft. által elért 40 százalék körüli részesedést, emellett azonban szerinte külön figyelmet érdemelnek azok a kelet-magyarországi viszonteladók, amelyek Ukrajnában, Oroszországban, Belorussziában vagy Romániában találhatnak piacot termékeiknek.